Lugosi Béla

1882-ben született Blaskó Béla Ferenc Dezső néven. Erdély nyugati részén, Lugos városában látta meg a napvilágot. Később ez alapján választotta ki az egész világ számára ismertté vált nevét is. Egy jómódú bankárcsalád legfiatalabb, negyedik gyermekeként már igen korán, az elemi iskolában elkezdte érdekelni a színjátszás, amit a szigorú üzletember apa, Blaskó István nem feltétlenül nézett jó szemmel. Pedig a fiút mindez annyira vonzotta, hogy a 12. életévében a színészi karrier vágya a rokoni és iskolai kötelékeknél is erősebbnek bizonyult.

Ekkor elhagyta a családját, alkalmi munkákból élt, többek között bányász volt, majd belevetette magát a színház világába.

Első jelentős sikerét Szabadkán aratta, megfordult Temesváron, Debrecenben, majd 1910-ben a Szegedi Nemzeti Színház szerződtette. Pályája innentől egyértelműen felfelé ívelt: egy évvel később már a fővárosban játszhatott, 1913-ben pedig a budapesti Nemzeti Színház színésze lett.  És bár hollywoodi karrierje miatt főként a horrorfilmek királyaként emlékezünk rá, ekkor olyan szerepekben is feltűnt, mint Jézus Krisztusé.

1914-ben kitört az első világháború. Blaskó Béla életében pedig ezúttal a hazafiasság kerekedett felül a színészi karrierrel szemben. A Magyar Honvédség Síjárőr Hadosztályának tagjaként több sebesülést szerzett, majd hazaérkezése után a frontvonalbeli szolgálatáért kitüntetésben is részesült.

A harctéren szerzett fizikai és mentális traumák viszont nagyban hozzájárultak a karrierjét később derékba törő szenvedélybetegségéhez: a morfiumfüggőséghez.

Leszerelése után folytatta a színészi pályát. Ekkor a színházi szerepei mellett már a filmvásznon is feltűnt Olt Arisztidként, a Tanácsköztársaság idején pedig aktívan részt vett a színész szakszervezet tevékenységében. Nyílt állásfoglalása miatt azonban a hazánkban dúló, 1918-1919-es politikai viharok derékba törték az életét, és emigrációba kényszerült.

Először Bécsben, majd Berlinben kamatoztatta a tehetségét: többek között Winnetou-t alakította a Karl May-adaptációban. A jelentősebb karrier kecsegtető ígérete azonban nem hagyta nyugodni, így 1920-ban

Illegális bevándorlóként érkezett New Orleansba. Alkalmi munkákat végzett, majd egy kis színházat alapított a többi kivándorolt magyar színésszel. Első angol nyelvű daradja A piros pipacs, első amerikai filmszerepe A csendes parancs volt. 1927-ben ő lett a híres Drakula főszereplője a Brodwai színházban, később filmben is eljátszhatta a főszerepet. Ezzel megalapozta hírnevét a horrorfilmek főgonoszaként. Horror filmjei: Most én vagyok a mumus, Öreg Riley találkozik a vámpírral, Frankenstein fia, A fehér zombi stb.  Sikerei mellett tovább tartott gyógyszerfüggősége, melyet többször is próbált kezeltetni, sikertelenül. Végül szívrohamban hunyt el Los Angelesi otthonában 1956. augusztus 16-án, 73. éves korában. Drakula köpenyében temették el